OK, az egy dolog, hogy vannak olyan emberek akik képesek és elfelejtik a jelszavukat ebben a virtuális dzsungelben, de azt hiszem én mindenkit űbereltem: én a felhasználónevem felejtettem el! :D Ez a blog itt halt volna meg magányosan, elhagyva, ha nem túrom fel a postafiókom kukáját egy régen törölt levél után kutatva...
Időközben annyi fejlemény történt, hogy nyitottam egy saját, ámde komoly (értsd ló***t komoly, de egy kicsit "profibb") blogot, ahol a design valamennyi műfajában készült munkáim publikálom, valamint betekintést engedek rejtett kettős egyéniségem sötétebb oldala mögé (na ebbe a mondatbaisjólblegabalyodtam), ahol a tisztelt látogatók megleshetik hogy miért is vagyok reggelenként kialvatlan, és hogy miért is vádolnak azzal, hogy festem az ördögöt a falra :)
Akit érdekel, beleolvashat (de inkább csak a képeket nézegetheti, mert eddig kb. annyi olvasnivaló van rajta mint egy fejsze használati utasításában...) a www.senph42.blogspot.com címen, akit meg érdekel (és ugyan kit ne érdekelne, hogy kicsiny fejecském belülről mi tágítja széjjel) követheti a bejegyzéseim a Twitter "mikroblogon" a www.twitter.com/senph42 -n.
Maradok tisztelettel,
Én.
